Immáron harmadik alkalommal kezdték az új kilencedikeseink földrajz epochával, azon belül is terepgyakorlattal a gimnáziumi tanulmányokat.
Idén a romániai Bihar-hegységbe vezetett utunk. Pádis alatt sátoroztunk, feszegettük határainkat nomád körülmények között. Szülői segítséggel mégis jutott minden napra főtt étel, reggel meleg tea. A fiatalok kerek szemekkel hallgatták az ott látható különféle karsztjelenségekről szóló tanári magyarázatokat. Ugyanakkor testközelből láthatták a régi, hagyományos alhavasi pásztorkodás utolsó hírmondóit, azt a fantasztikus egységet, amit a nyáj, a pásztor és a terelőkutyák képeznek, a tájjal együtt. Láttunk sok-sok víznyelőt, és dolinát, búvópatakot, barlangot, gyönyörű fenyveseket és szirteket. Hazafelé még egy cseppkőbarlngba is alkalmunk volt kitérni.
Mindeközben jó kis erőpróba volt a hegyek megmászása, a meredek lejtőkön közlekedés láncokon, drótköteleken.
Azt hiszem, a táj látványa, a levegő, no és a kisbocik feledtettek minden fáradtságot.
Türkössy Szilárd
