Iskolánk hetedik osztályával ebben a tanévben megcéloztuk, hogy ellátogatunk Erdélybe a Határtalanul! pályázat keretében. Így valósult meg a hatnapos erdélyi utunk, melynek során rengeteg látványosságot tekinthettünk meg. A kirándulásunkat azonban még sok egyéb program és foglalkozás megelőzte, illetve kísérte.
Magyarság Háza
Első körben március 27-én ellátogattunk a Magyarság Házába, hogy egy rendhagyó órán vehessünk részt. Itt a gyerekek interaktív előadás, illetve játékos feladatok keretében megismerhették a legfontosabb tudnivalókat a kirándulással, illetve a határontúli magyarsággal kapcsolatban.
Előkészítő foglalkozás
Az utazásunkat megelőzően az előkészítő foglalkozásokon a gyerekek megismerkedtek Erdély történetével, földrajzával és mondavilágával.
A tanultak elmélyítése érdekében ellátogattunk a Határontúli Barangoló felületére is, ahol a gyerekek virtuálisan felfedezhették Erdély különböző városait, majd ezzel kapcsolatban játékos feladatokat oldhattak meg.
A kirándulás
Az erdélyi körútra június 5-én kora reggel indultunk, és néhány órával később már Aradon gyönyörködhettünk a Megbékélés terének hatalmas szobraiban. Itt találkoztunk idegenvezetőnkkel, Antóniával is, aki innentől végigkísérte utunkat. Még az első napon meglátogattuk a Vajdahunyad és Déva várát is.
Ezután megérkeztünk a Szent Ferenc Alapítványhoz, ahol ízletes vacsorával és kényelmes szállással fogadtak bennünket.
Másnap átadtuk adományaikat, majd elindultunk a város- és templomnézős napunkra, amikor az erdélyi szász városkákban, Nagyszeben átkeltünk a Hazugok hídján, megnéztük a Mészárosok házát, majd Brassóban kirándultunk, megnéztük a Fekete Templomot, a Cérna utcát – igaz, ez átépítés alatt volt. Továbbutazva pedig a kerci kolostorromot és szászhermányi erődtemplomot látogattuk meg.
A fárasztó nap után egy csodálatos kis szálláson pihenhettünk meg Bikfalván, ahol még egy panorámás naplementenézés is színesítette az esténket.
A harmadik napunkon először meglátogattuk a Haszmann Pál Múzeum gyűjteményét és skanzenjét, illetve találkoztunk Dimény-Haszmann Orsolyával, aki a legendás Haszmann Pál népművész-helytörténész örököse.
Ezután elindultunk a Szent Anna-tóhoz, ám útközben még megálltunk, hogy pihenésképpen sétálhassunk egyet Sepsiszentgyörgy felújított főterén.
A gyerekek már nagyon izgatottan várták, hogy megérkezzünk Székelyföldre, hátha felbukkan egy medve. Nem is vártak hiába, miután a gyönyörű, hegyes-völgyes fenyveseken keresztül eljutottunk a Szent Anna-tó parkolójába, néhány száz méterre tőlünk megláttunk egy nagy anyamedvét két kis bocsával együtt.
Ezután lesétáltunk a vízpartra, és sokat gyönyörködhettünk a tóban, melynek felszíne szikrázott a napfényben. Visszafelé indultunk, majd elmentünk körülnézni a Mohos-tőzeglápra is.
Ezen az estén Csíkszeredán, egy motelben aludtunk.
A negyedik nap reggelén Csíksomlyóra indultunk. A kegytemplomban megfogtuk a Mária-szobor lábát, majd ittunk egy keveset a savanyú forrásvízből, és felmásztunk a Csíksomlyói-nyeregbe, ahol megpihentünk és sokáig szemléltük a tájat. A közelben egy birkanyáj is legelészett.
A következő megállónk Madéfalva volt, ahol meghallgattuk a madéfalvi veszedelem történetét, valamint megnéztük az 1764. évi mészárlás helyén felállított emlékművet. Ezután végre elérkeztünk a gyerekek részéről várva várt Gyilkos-tóhoz, ahol meghallgattuk a krátertó kialakulásának legendáját, illetve körülnézhettünk a gyönyörű Békás-szorosban is. Itt egy patakparton elfogyasztottuk az útközben vásárolt díjnyertes pityókás kenyeret.
Ezen a napon visszatértünk Csíkszeredába, és még egy éjszakát töltöttünk ott.
Az ötödik napon hosszú útra indultunk, úticélunk a tordai sóbánya volt. Leereszkedtünk a hatalmas, hűvös mélységekbe a lépcsőkön, majd sétálgattunk a bányató közepére épített stégen.
Miután a bányából kijöttünk, tovább utaztunk egy keveset, és megálltunk a Tordai-hasadéknál. A hasadékban sétálva átkeltünk egy fahídon, kerestük Szent László paripájának patkónyomát a sziklafalban, valamint Szent László-pénzeket gyűjtöttünk a patakparton. Napunk végén a mesés Torockóba érkeztünk, és itt töltöttük utolsó éjszakánkat.
Utolsó napunkon még már csak Kolozsvár volt hátra. Sétáltunk a főtéren, megtekintettük Hunyadi Mátyás lovasszobrát, majd a szülőházát, valamint megcsodáltuk a gyönyörű gótikus Szent Mihály templomot is.
Kolozsvár után elindultunk hazafelé Budapestre. Útközben még megálltunk a körösfői kirakodóvásárban, hogy a gyerekek valamilyen jellegzetes emléktárggyal, szuvenírrel térhessenek haza.
Értékelő óra és projektnap
Az erdélyi utazásunk során rengeteg élménnyel gazdagodhattunk, sokat megtudhattunk arról, milyen lehet határontúli magyarnak lenni most, valamint milyen lehetett ott élni a korábbi időkben. A gyönyörű tájak, városok és falvak emlékéről utazásunk után sokat beszélgettünk az osztállyal az értékelőóra keretében, akik fáradtan, de boldogan számoltak be kedvenc élményeikről. A legnagyobb sikere a gyerekek körében a Szent Anna-tónak, a medvének, a pityókás kenyérnek, Torockónak és a csodaszép hegyvonulatoknak volt.
A gyerekek új ismereteiket egy projektnap keretében bemutatták az iskola diákjainak. Az osztály egyik fele sólisztgyurmából makettet készített a Vajdahunyad váráról, illetve a Gyilkos-tóról, ezeket az aulába vittük, itt meséltek a többi gyereknek Erdélyről a makettek és a fényképek segítségével. Az osztály másik fele a Gyilkos-tó, illetve Déva várának mondájából rövid meseelőadásokat készített, ezeket mutatta be az iskola diákjainak, akik több csoportban jelentek meg, és boldogan fogadták azokat. A nagyobbak számára humorosabb, a kisebbeknek varázslatosabb módon mutatták be az elkészült előadásokat.
A hetedik osztály tehát a 2025/2026-os tanév során részese lehetett egy átfogó programnak, melynek keretében tudományos, tapasztalati és művészi úton is megismerkedhettek a határontúli magyarság helyzetével, a trianoni békeszerződés, illetve Erdély történetével, földrajzával, és mondavilágával. Megtapasztalhatták, hogy bár Erdély ma már egy másik ország részét képezi, magyar testvéreink továbbra is ott élnek, és szeretettel fogadnak bennünket.
Kiss Ágota
