Szent Márton ünnepe
Sajnos nem tudott mindenki jelen lenni Szent Márton napi ünnepségünkön. Az egyik elsős gyermek így mesélte el élményeit az otthon maradt családtagjainak.
Megérkeztünk, és már majdnem mindenki ott várt, többen meg is öleltek. Vártunk még egy kicsit, hogy mindenki megérkezzen, közben meggyújtottuk a lámpásokat, amiket az iskolában csináltunk Edina nénivel. Utána párba álltunk, elkezdtük énekelni a Márton napi dalokat, és elindultunk be az erdőbe. Az elöl menők mindig szóltak nekünk, hogy vigyázzunk, mert gyökér, vagy fa, vagy valami más van előttünk. Ez kedves dolog volt. Amikor megérkeztünk, sorban letették a másodikosok a lámpásokat, raktak mindkét oldalra egy-egy fákját. Mi letérdeltünk, leguggoltunk, vagy törökülésbe ültünk, és néztük a műsort, amit a másodikosok adtak elő. Gabi néni dobolt közben. Nagyon tetszett, ügyesek voltak.
Az előadás végén meggyújtották a tüzet, és körbeálltuk. Jó meleg volt, jól esett mellette állni. Mindenhol sötét volt, csak a mi lámpásaink égtek, és a tűz. Olyan volt, mint egy álom. A másodikosok szülei sütöttek pogácsát, amit megosztottunk egymással, mint Szent Márton a kabátját a koldussal. Én elsőként Brúnótól kaptam, aztán Lilitől, Mirától, és Beni apukájától. Alig bírtam mindet megenni. Meleg teát is kaptunk a pogácsához. Végül mindenki elpakolt, és elindultunk haza. A lámpásokkal világítottunk, hogy ne essünk el.