Nálunk járt Vekerdy Tamás

Ezt a napot egy ideig még biztosan emlegetni fogom. Vekerdy Tamás aznap tartotta Gyerekek, óvodák, iskolák című előadását Pécelen. Még sosem hallottam tőle korábban előadást. A gyerekek nevelésével kapcsolatos – számomra meglehetősen szimpatikus – nézeteit azonban már korábbról ismertem.

Az előadás előtt volt lehetőségem a szervező stáb tagjaként közvetlenül találkozni vele. Rögtön szembe tűnt, hogy egy igazi úriember, aki ráadásul nagyon jókedélyű. Ha egy tökéletes előadás receptjét akarnám leírni, akkor az valahogy így nézne ki:

Hozzávalók:

  • Vekerdy Tamás

  • remek szervezők

  • egy helyszín

  • technikai feltételek

  • jó közönség

  • nagy adag humor

Elkészítése: Vegyél két szervezőgárdát, akik remekül együtt tudnak működni! Hívd meg Vekerdy Tamást előadónak bármely gyermeknevelést érintő témában! Válassz egy helyszínt és biztosítsd a megfelelő technikai feltételeket! A jó és nagyszámú közönség biztosított lesz az előadó neve hallatán. Végül pedig a humort bízd Vekerdy Tamásra. Amennyiben mindent a receptnek megfelelően csinálsz, garantált a nagy sikerű előadás.

No, de térjünk rá az előadásra ténylegesen. Vekerdy úr egy darab fecni nélkül fantasztikus előadást tartott. Érezni lehetett, hogy a téma annyira része a lényének, hogy erről bárhol, bármikor és bármennyit képes lenne beszélni mindenféle jegyzet nélkül. Persze ez csak egy dolog lett volna, de ő ezt még magasabb szintre emelte a remek, hihetetlenül humoros és szókimondó stílusával.

Az előadásának egyik legfontosabb üzenete talán az volt, hogy a gyermeknevelés két elve közül a “Legyél, aki vagy!” elvet érdemes követni a “Legyél, akivé én akarlak tenni!” elvvel szemben. Megtudhattuk tőle azt is, hogy a gyermeknek három éves koráig a felnőtthöz fűződő kapcsolata a legfontosabb az életében. Éppen ezért erre az időszakra vonatkozó jó tanács: “Adjál jó mintát! Élj vele hitelesen!” Az is kiderült az előadás során, hogy az iskola a gyerek dolga, nem az enyém. Vagyis ne nyúzzuk szegény gyermeket napi 8 óra iskola után még a házi feladattal, aminek amúgy sincs semmi értelme. A kamaszkor pedig az az időszak, amikor a gyermeket el kell engedni, itt már úgysem lehet nevelni. Ha jól csináltuk végig a gyermek első 12 évét, az fogja megvédeni ebben a szülők számára igencsak embert próbáló időszakban, nem pedig a szülői tiltás és szigor. És amennyiben sikerül túlélnünk viszonylag zökkenő mentesen a kamaszkort, akkor jó esélyünk van arra, hogy 21-23 éves korukban visszakapjuk a mi angyali, szüleit szerető gyermekeinket.

Persze ezernyi dologról volt még szó, sok színes történet is elhangzott, de ezeket már képtelenség visszaadni. Ott kellett lenni és megélni az előadás minden pillanatát! Ezer hála és köszönet mindenkinek, aki ennek létrejöttében részt vett!