Christophorus Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és AMI hivatalos honlapja

A hosszabb magyarázathoz tudni kell, hogy komoly embertani alapjai vannak annak, ahogyan a Waldorf-iskolák 12 évfolyamának tananyaga felépül. A pedagógia figyelembe vesz számos tényezőt, közülük is kiemelt szerep jut az életkori sajátosságoknak, a gyakorlatban pedig fontossá válik a temperamentumok ismerete. A sok különösnek tekinthető tantárgy (formarajz, Bothmer gimnasztika, euritmia, kertművelés) és a hangsúlyos művészeti oktatás elengedhetetlen az egészséges emberi fejlődés szempontjából. Mert milyen az egészséges, teljes ember?

Kezdjük talán inkább azzal, milyen az állat. Az állatoktól sok dolgot kívánt már meg az ember: a sasnak éles a szeme, a kutyának kitűnő a szaglása, az ökörnek a teherbírása elképesztő, és még sorolhatnánk. Amikor a gyerekeket egyoldalúan fejlesztve neveljük, akkor valami egészen állati dologra kárhoztatjuk, azt akarjuk, hogy specializálódjon, hogy már egészen kicsi korától legyen „szakterülete”, amelyben remekel, ami miatt büszkék lehetünk rá, amit mi hasznosnak ítélünk, vagy társadalmi szinten a boldogulás alapjának tekintünk. A kizárólagos intellektuális nevelés így bizonyos szintig éppen állatiasít, hiszen egyoldalúságot hordoz. A Waldorf-pedagógia alapját az az embertan adja, amely az ember – s így a gyermek – lényét egy négy lénytagból álló egységként kezeli. A fizikai test az ásványvilághoz kapcsolódik, hiszen a többi lénytag nélkül (holttestként) egy darab kőhöz hasonlít, ami nem él, nem érez és nem gondolkodik. Az étertest – amelyet élettestnek is szokás hívni – átszövi, élettel hatja át a fizikai testet, ez a lénytag a növénnyel rokon, hiszen a növény is él, de csak „vegetál”, tehát nem érez, nem gondolkodik. Ezután következik az asztráltest, amely az állatvilággal mutat rokonságot, hiszen ez az a lénytag, ahol az ember ösztönei, vágyai lakoznak. A legfelsőbb részünk az én, ami által elkülönülünk az alattunk álló ásványi, növényi, állati birodalmaktól, ami által gondolkodunk és emlékezünk. Az érzékszerveket is sokkal árnyaltabban kezeli a Waldorf-pedagógia, s ügyel arra, hogy az érzékelést megfelelően gondozzuk, fejlesszük az oktatás során. Így a hagyományostól eltérően a Waldorf-pedagógia 12 érzéket különböztet meg: tapintás, élet-érzék, sajátmozgás-érzék, egyensúly-érzék, szaglás, ízérzék, látás, hőérzék, hallás, beszéd-érzék, gondolat-érzék, Én-érzék. Egy felsorolás nem túl sokat mondhat az olvasónak, a bővebb kifejtésnek pedig nem ez a tere, így valahogy a kettő között próbálok találni egy példát. A hallás érzékét talán nem kell külön bemutatnom, hiszen már biológia órákon is sokat hallhattunk például a fül felépítéséről. Az sem titok, hogy a hallási problémák komoly gondot okoznak a beszédfejlődés szempontjából. Természetesen azt is tudjuk, hogy a hangos zene – erre még a különböző kütyük is figyelmeztetnek – károsítja a hallásunkat. Akkor mivel mond többet a Waldorf-pedagógia? Gondoljunk el egy gyermeket, aki elvonul a szobába és befogja füleit, hogy ne hallja szülei veszekedését. Itt nem pusztán arról van szó, hogy túl hangosak, hisz a gyerek lehet hogy épp fülhallgatót tesz fel, valami üvöltős zenével. Miért fogja be mégis a füleit bármily módon? Meg akarja kímélni magát a szavaktól, amiket szülei egymás fejéhez vágnak. Igen, a Waldorf-pedagógia szemlélete szerint a hazugságok, a gyűlölet szavai éppúgy károsítják a „hallást”, mint a dübörgő hangfalak. Aki szívesen olvasna a 12 érzékről, az érzékelés folyamatáról, annak meleg szívvel ajánlom egy holland orvos, Albert Soesman „Tizenkét érzék” című munkáját, amely mély tartalmakat hordoz közvetlen, élményszerű stílusban. Ami végül – a hosszúra nyúlt bevezetőben – nem kerülhető meg, a Waldorf-iskolák közismert jellemzője, miszerint a fej, a szív és a kéz iskolái. Ez azt jelenti, hogy ugyanolyan hangsúllyal kezeljük a gyermeki lényben működő alaperőket: a gondolkodást, az érzést és az akaratot. Az egyes tárgyak esetében lehet az egyik vagy másik alaperő domináns, alapvetően azonban egy-egy tárgy tanításán/tanulásán belül is jelen van mindhárom. Az euritmia egy mozgásművészet, amelynek alapját a hangok, a hangzók adják. Ezért szokták „látható beszédnek” nevezni. Minden hangzó kifejezhető egy mozdulattal, az euritmia során ez jelenik meg. Euritmiával megjeleníthető egy mese, vers, vagy akár egy zenemű is. Az euritmia már az óvodai foglalkozások során megjelenik, s elkíséri a diákokat iskolai éveik végéig. Mivel elég nehéz az euritmiáról szavakban szólni, talán többet ad, ha egy kis vizuális segítséget adunk hozzá. A kis videó a kezdeteket mutatja be, de a youtube-on sok hasonló látható, különböző korosztályok szereplésével. A színpadi euritmiát bemutató filmek pedig felvillantják, milyen magas művészi szintig vezethet az út.

<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/nvkvpWG5aE8" title="YouTube video player" frameborder="0" allow="accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture" allowfullscreen></iframe>

Az április 9-én, 17 órakor kezdődő zongoraest e színpadi művészi euritmiába is betekintést enged, így duplán érdemes eljönni, különösen azoknak, akik gyermeküket Waldorf-iskolába vagy óvodába íratják, illetve a jövőben tervezik ezt. A Hangokon túl című zongoraest és euritmia előadás helyszíne – csakúgy, mint legutóbbi rendezvényünké, ahol Vekerdy Tamást tartott nagy sikerű előadást – a Pekáry kastély. Címe: Pécel, Maglódi út 12. Az estre jegyek kaphatók Pécelen, a Régi álom Teaházban: Rákos utca 1.

Téged is várunk szeretettel!