Christophorus Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és AMI hivatalos honlapja

Talán mondani sem kell, hogy a Waldorf az élőt keresi, támogatja, az eleven érzésbeli átélést erősíti. Míg a halott minőség – úgy általában – rideg, színtelen, erőtlen, mozdulatlan, addig az élő színes, mozgékony, eleven, aktív és növekedő. Növekedni pedig mindig felfelé lehet, rugalmasan, alkalmazkodó módon. A bebetonozottan leszabályzott, mechanikus tevékenység valójában az embert is géppé teszi, aki mindig egyformán cselekszik, mereven, „élettelenül”. A beszabályozott oktatást juttatta ez Szilárd eszébe…

A Waldorf-pedagógia azonban más utat választ, azért, hogy változásra képes diákok kerüljenek ki a Waldorf-iskolákból. Cél, hogy a gyerekek a saját ítéleteiket tudják meghozni, szabadon. Mindezt természetesen nem totális szabályozatlansággal éri el, mert annak eredménye káosz lenne. Ezért kellenek alapvető szabályok, határok, hasonlóan az emberi test csontvázához és bőréhez. Kezdetben a csontok sem olyan kemények, mint felnőttkorban, és a gyermeki csontok keményedésével párhuzamosan zajlik az oktatás is. Az élőre ily módon jellemző a ritmus is, ami az iskolában például az évszakasztal változásában is megnyilvánul, valamint az ünnepekben (amik a végzős gyerekek nyilatkozatai szerint a diákok kedvencei). Ezek biztonságot és melegséget sugároznak, ugyanakkor lelkileg is rájuk kell készülni, hangolódni.

A ritmushoz kapcsolódóan szintén szóba került, hogy az élő minőségnek fontos a zene, főleg az élő zene, mert a felvételről játszott bármilyen muzsika messze nem olyan jó – már csak technikai háttere miatt sem. A felvételről játszott zene – rádió, CD, MP3 stb. – helyett inkább élő zenét, éneket halljon a gyermek (a fütyülés nem helyettesíti az éneklést, sőt). A Waldorf-óvodában is így kommunikálnak az óvónők a kicsikkel, kéréseiket is éneklő hangon mondják el nekik.

Mindezek mintájára az élet minden területén jó, ha az élőt, a természeteset keressük a halott, művi dolgok helyett. Ezért sem ajánlja a Waldorf-pedagógia a sportolás korai elkezdését, mert a szabályok közé szorított testmozgás sem olyan jó a kisgyereknek, mint a szabad játék. A hangsúly a rugalmasságon van. Így például egy nyomdában nyomtatott színező, tele éles határokat jelentő vonalakkal is művi. E témához kapcsolódik Frans Carlgren Szabadságra nevelés című műve, amelyből többek között megtudhatjuk, hogy „igazi tekintélyt soha nem lehet szigorral kialakítani”, illetve, hogy „a Waldorf-pedagógia az élet megfigyelésein alapul”.

A hallottak alapján fogalmazódott meg a kérdés az egyik résztvevőben, hogy miért nincs Waldorf felnőtt (szülő) képzés, amolyan szülők iskolája… Ennek megvalósulásáig egy másik könyv került említésre a leendő szülőknek: Carl König – A gyermek első 3 éve címmel.Ezután a gyakorlati dolgok kerültek előtérbe. Megállapodtunk, hogy a felvételi eredmények összesítése után hamarosan értesítjük a felvételizőket az eredményről. A pótfelvételit meghirdettük a 17. kerületi Hírhozó magazinban is. Természetesen ismét szóba került az épület kérdése, aminek kapcsán megtudtuk, hogy az egyik kiszemelt épületet hétfőn a népegészségügyi hivatal munkatársával vizsgáljuk meg az alkalmasság szempontjából.

Szintén megtudtuk, hogy az április 9-re meghirdetett euritmia előadás betegség miatt elmarad, és megállapodtunk abban, hogy a következő találkozót április 16-án tartjuk, a szokott helyen, Pécelen.