Az emberi test csodája
A nyolcadik osztályban a geometria epochát, amelynek keretében szabályos testekkel foglalkoztunk), biológia követte. Témánk az emberi test volt, azon belül is a csontok és az izmok.
A platoni testek után csontjaink első ránézésre igencsak kaotikus formát mutattak. Azonban - ahogy a gyerekeknek is elmondtam -, a csontváz valójában beszélni kezd, ha az ember figyelve hallgatja. Megfigyeléseink során bizony nagyon sokat megtudtunk. A formákból, ezek dinamikus alakulásából és felépítéséből végül eljutottunk oda, hogy rácsodálkozhattunk, az emberi csontok, maga a teljes csontváz egy ámulatba ejtő művészi alkotás. Ezért nem csupán megfigyeltük vadonatúj csontvázunkon mindezeket, de kitapogattuk saját magunkon is, amiket tanultunk, majd lerajzoltuk, sőt, egy szobrászművész anyuka segítségével a teljes csontvázat megformáltuk agyagból. (Szabó Virág, köszönet neked!)
A formáktól aztán eljutottunk a funkcióig, majd "mozgásba hoztuk" a passzív részeket az izomrendszer tanulmányozásával s rácsodálkozhattunk, mi mindenre is vagyunk képesek bennünk rejlő adottságaink által. Persze megfogalmaztuk azt is, hogy mindez nem lenne lehetséges, ha az ember nem lenne felegyenesedett lény.
A sok-sok szempont, munka, tanulás után végül egy kérdésben kulminált az epochánk: "Jó, jó, az ember alakja, felépítése, és az, hogy ezek hogyan szolgálják a funkciót, elképesztő! Látható, hogy bölcsen van ez elrendezve. Csakhogy! Hol a Kéz, amely ezt művészi módon megalkotta, és hol formálódott meg a Gondolat, mely benne rejlik?" A többit meghagytuk, hogy bizonysággal teljes sejtés maradjon a szívben...
Türkössy Szilárd
