Teremtés epocha
A 3. osztály egyik legvarázsosabb epochája az az írás korszak, amely tartalmilag a bibliai teremtéstörténetet – Mózes 1. könyve alapján – dolgozza fel. Erről írunk most röviden.
A gyerekekben itt-ott, lassan-lassan ébredő kérdések között “spontán módon” is felmerül, hogyan is keletkezett a világ, ami körülvesz bennünket. Mélységesen megnyugtató a kilenc-tízéves lélek és az ébredő értelem számára annak biztonsága, hogy létezik egy Hatalom, amely a világot megteremtette, és amely Hatalom a Paradicsomból való kiűzetés után is velünk marad, kísér bennünket.
Lehet számítani arra a rendező elvre, erőre, amely – akár a bolygó- és csillagrendszerek mozgásait – az emberi életet is biztos kézzel segíti, óvja, eseményeit lehetőségekként kínálja, s szabadságot ad az ezekből levonható morális tanulságokhoz. A paradicsomi „álomból” lassacskán ébredő gyermeki lélek e kilencéves kori változásban fogódzóra talál. Mindezt lelki melegségbe burkoltuk: hangjátékokkal éltük át azt, ami „olyan volt, mintha angyalok zenéltek volna”, miközben a teremtési napokat hangokkal jelenítettük meg, de tanultunk héber dalokat is, hangszerekkel kísérve énekeltük őket, Tórát készítettünk, hogy a teremtés mozzanatait szavakkal és rajzokkal is megörökítsük.
Ehhez hasonlóan találkoztak a gyerekek a témával euritmia órákon, hogy mozgásművészettel is átélhessék azokat, vagy kézimunka órán a Tóratekercs szentségét a lélekben erősítendő, kék bársonyból tokot varrtak. Az iskolában a szüleik által előadott, a főrévi karácsonyi játékok közül való Paradicsomi játék pedig – ádvent 3. vasárnapján – talán megkoronázta az egészet. A mellékelt táblarajz remélhetőleg közvetít valamit mindabból, mit élt meg nálunk egy harmadikos az elmúlt 4 hétben!
Türkössy Szilárd
