„A digitális szakad ék a gazdag és szegény gyermekek között nem úgy alakult ahogy vártuk”
A digitális világ hatásai megfigyeléseink szerint
Az amerikai állami iskolák továbbra is népszerűsítik a kijelzővel rendelkező eszközöket, sőt ajánlanak kizárólag digitális eszközökre építő óvodákat, iskolai felkészítőket. A gazdagok ezzel szemben egyenesen tiltják a képernyőket az osztályokban.
A Kansas-beli Overland Parki szülőknek elegük lett. Ők azt akarják, hogy a gyerekeik kevesebbet legyenek képernyő előtt, de ehhez minél több hasonló gondolkodású szülőre van szükség. Először is azért, mert senki nem akarja, hogy a gyereke elszigetelődjön, vagy lenézett legyen mert nem használ telefont, másodsorban mert elvenni egy iskolástól a telefonját valóban nehéz ügy.
Christian Bale – aki a Kansas City-ben alapított START („Stand Together And Rethink Technology”, azaz “Álljunk össze és gondoljunk másképp a technológiára”) című programot vezeti – a következőket mondta:
„Mi a megbeszéléseinket így indítjuk: nehéz dolgunk van mert egy új határon állunk, de ki fog nekünk segíteni ebben? Nem hívhatjuk fel anyát, hogy segítsen most.”
Az elmúlt hat hónapban, esténként az Overland Parkban, Kansas City külvárosában, az iskolai könyvtárakban körülbelül 150 szülő találkozott, hogy egy dologról beszéljen: hogyan lehet a gyerekeket leszoktatni a képernyőről.
Nem is volt olyan régen, amikor azon aggódtunk, hogy a gazdag diákok korábban hozzáférhetnek az internethez, amellyel előnyhöz jutnak a technikai készségek terén és így digitális megosztottság jön létre. Az iskolák a gyerekeknek online házi feladatot adnak, miközben az Egyesült Államokban csak az emberek kétharmadának van szélessávú internetes szolgáltatása. Azonban most, hogy a Silicon Valley-i szülők egyre inkább pánikba esnek attól, hogy milyen hatással van a képernyő a gyerekeikre és egyre inkább a képernyőmentes életmód felé mozdulnak el, egy újfajta digitális megosztottság van kialakulóban. Lehetséges, hogy a szegényebbek és a középosztálybeli szülők gyermekei fognak a képernyők előtt felnövekedni, míg a Silicon Valley elitjének gyermekei visszatérhetnek a fából készült játékokhoz és az emberi interakció luxusához.
Ez a tendencia már láthatóan kezd kialakulni. A hagyományos, játékra nagy hangsúlyt fektető elemi iskolák egyre gyakoribbak a tehetős környékeken. Ugyanakkor Utah államban most indítottak el egy államilag finanszírozott, kizárólag online eszközöket használó alsó tagozatot, amelybe jelenleg mintegy tízezer gyermek jár. A szervezők bejelentették, hogy az ilyen típusú digitális iskolákat 2019-ben kiterjesztik és szövetségi támogatással elérhetővé teszik Wyoming, Észak-Dakota, Dél-Dakota, Idaho és Montana államokban is.
A Common Sense Media nonprofit médiafigyelő kutatása szerint az alacsonyabb jövedelmű családban nevelkedő tizenévesek átlagosan nyolc órát és hét percet, míg a magasabb jövedelemmel rendelkezők öt óra 42 percet töltenek naponta szórakozásként a képernyő előtt. (Ez a tanulmány megkülönböztette az egyes képernyőket úgy, hogy ha egy gyermek egy órát töltött azzal, hogy üzeneteket küldött telefonon, és közben TV-t nézett, az két óra képernyő használatnak számított.) Született két tanulmány, ami faji szempontból közelítette ugyanezt helyzetet, s ezekből kiderült, hogy a fehér gyermekek kevésbé vannak kitéve a digitális eszközöknek, mint az afro-amerikai és spanyol gyermekek.
A szülők szerint egyre növekvő technológiai szakadék van az állami és a magániskolák között, még egy közösségen belül is. Miközben a Silicon Valley-i vezetők körében népszerű magán Waldorf-iskola kerüli az elektronikus szórakoztató eszközök használatát, a közeli Hillview Felső tagozatos és Középiskola az 1:1 iPad programjával reklámozza magát.
Richard Freed pszichológus, aki könyvet írt a képernyőhasználat veszélyeiről a gyermekek körében és arról, hogyan lehet visszavezetni őket a való világban szerzett tapasztalatokhoz, idejének egy részében telt házas előadásokat tart ebben a témában a Szilícium-völgyben. Másik részében pedig praktizál a távolabb eső keleti parton, ahol gyakran ő az első és egyetlen, aki az alacsony jövedelmű családoknak arról beszél, hogy a képernyő-idő korlátozása segíthet gyermekeik figyelmi és viselkedési problémáin.
„Palo Altóban egy olyan csoportnak tartok előadást, akik olvasták a könyvemet, majd elmegyek Antioch-ba, ahol az emberek tőlem hallanak először ezekről a kockázatokról”
— Dr. Freed
Különösen aggasztónak tartja azt, hogy a vállalatoknak dolgozó pszichológusok ezeket az eszközöket hihetetlenül addiktívvá (függőséget kiváltóvá) teszik, hiszen sokan közülük jól képzettek a „rábeszélő tervezés” területén, más szóval abban, hogyan lehet befolyásolni az emberi viselkedést a képernyőn keresztül. Ismert példa erre a következő videoklip automatikus lejátszása a YouTube-on; a nyerőautomata-szerű öröm, amikor frissítjük az Instagramot, hogy mennyi like-ot kaptunk; a Snapchat csíkok.
„A digitális szakadék korábban a technológia eléréséről szólt. Most, amikor mindenki hozzáfér, az új digitális szakadék korlátozza a hozzáférést a technológiához” – mondta Chris Anderson, a Wired magazin korábbi szerkesztője.
A technológia hatalmas társadalmi kísérlet a gyermekeken
Pár szülő, gyermekorvos és tanár szerte az országban elzárkózik a technológiától.
„Ezek a vállalatok hazudtak az iskoláknak, és hazudnak a szülőknek. Mindannyian meg vagyunk vezetve. Gyermekeinket, a sajátjaimat is beleértve, alanyaivá tesszük a legnagyobb társadalmi kísérletnek, amit valaha láttunk. Mi történik a lányommal, ha nem képes kommunikálni a vacsora közben? Hogyan fog párt találni? Hogyan fog felvételi beszélgetésen részt venni? Vannak családjaim, akik most már absztinensek lettek. Ők így állnak ehhez a kérdéshez: ennyi az egész, és megvagyunk.”
— Dr Natasha Burgert, gyermekorvos, Kansas City
Az egyik ilyen család a Brownsberger, akik már hosszú ideje kizárták az életükből az okostelefonokat, de a közelmúltban kizárták az internethez kapcsolódó televíziót is.
„Megszabadultunk tőle! Levettük a TV-t a falról, és felmondtam a szolgáltatást, bármilyen őrült dolognak is hangzik!”
— 34 éves Rachael Brownsberger aki, két (11 és 8 éves) fiú anyja
Ő és a férje, aki dekoratív betont gyártó céget üzemeltet, távol tartják a gyermekeiket a mobiltelefonoktól, és azt tapasztalták, hogy már az is megváltoztatta a fiúk viselkedését, ha egy kis ideig is képernyőt nézhettek. Az idősebb fiú, aki A.D.H.D.-ben (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban) szenved, feldühödik, amint ki kell kapcsolni a képernyőt, s ez édesanyját nagyon aggasztotta.
A fiú karácsonyi kívánságlistáján egy Wii, egy PlayStation, egy Nintendo, egy MacBook Pro és egy iPhone szerepelt.
„És azt mondtam neki: Kicsim, egyiket sem fogod megkapni ezek közül. Igen, ilyen utálatos anya vagyok.”
De egyvalami azért megkönnyítette a dolgot: a családok Kansas City környékén hasonlóképpen gondolkodnak.
„Kell, hogy ezt egy közösség támogassa. Múlt éjjel én is pont arról beszélgettem a szomszédommal, hogy tényleg én vagyok a legrosszabb anya?”
Ms. Boan három vizsgálatot is folytat, amelyekben körülbelül 40-40 szülő vesz részt, s tesztelik a legjobb módszereket arra, hogy hogyan lehet a gyerekeket elszakítani a telefonoktól és a képernyőktől. A vizsgálatot az Overland Parki Kereskedelmi Kamara támogatja, és a város arra törekszik, hogy a digitális jólét elemeit beépítse az új stratégiai elképzeléseibe.
„A várostervező és a Kereskedelmi Kamara azt mondta nekünk: Láttuk, hogy ez hatással van a városunkra. Mindannyian azt szeretnénk, ha gyermekeink független, önmagukat kontrolláló eszközhasználók lennének, de erre fel kell készíteni őket.”
A választás kiváltsága
A Szilícium-völgyben egyesek aggódnak a képernyő előtt töltött időben kialakuló növekvő szakadék miatt a társadalmi rétegek között.
Kirstin Stecher és férje, akik a Facebook mérnökeiként dolgoznak, szinte teljesen képernyőmentesen nevelik a gyerekeiket.
„Ez talán onnan ered, hogy megfelelő információ birtokában vagyunk? Mert, ugye mi sokat tudunk ezekről az eszközökről a munkánk révén. Vagy lehet, hogy értékrendi kérdés, és számunkra ez nem értékes annyira?”
„Van egy olyan vélekedés a világban, hogy a gyermeked hátrányos helyzetű lesz, vagy nem lesz ebbe a világba való, ha nem használ ilyen eszközöket. Erről az emberek itt másképp gondolkodnak. Az emberek itt a környéken megértették, hogy minden, ami lényeges, a BigData és az AI (mesterséges intelligencia) terén történik, és ez nem olyan, amihez attól fogsz érteni, hogy már 4. osztályban telefon van a kezedben.”
— Pierre Laurent, korábban a Microsoft és az Intel ügyvezető igazgatója volt, jelenleg a Szilícium Völgy Waldorf-iskolájában a felügyelő tanács tagja.
Míg azok, akik ezeket a termékeket gyártják egyre óvatosabbá válnak, a gyerekek számára készített eszközök és alkalmazások piaca virágzik. Az Apple és a Google vadul versenyeznek, hogy termékeket juttassanak az iskolákba, és egyre fiatalabb gyerekeket céloznak meg reklámjaikkal, amikor a márkahűség kezd kialakulni.
A Google közzétett egy esettanulmányt a Hoover City, Ala. iskolai körzetben végzett munkájáról, amelyben bemutatja, hogy a technológia felruházza a diákokat a jövőbeli készségekkel.
A cég arra a következtetésre jutott, hogy saját Chromebookjai és Google eszközei megváltoztatják az emberek életét:
„A kerületi vezetők hisznek abban, hogy felkészítik a sikerre a hallgatókat azáltal, hogy átadják számukra azt a tudást, készségeket és viselkedésmintákat, amelyek eredményeként a globális közösség felelősségteljes polgáraivá válhatnak.”
Dr. Freed azonban azt állítja, hogy az alacsony jövedelmű családok gyermekeinek iskoláiban túlzott mértékben támaszkodnak ezekre az eszközökre. Nap mint nap látja ezt a szakadékot, amikor találkozik a közép és alacsony jövedelmű családok tech-szenvedélyes gyermekeivel.
„Antioch-ban az iskolák nem rendelkeznek erőforrással a tanórán kívüli tevékenységekhez a gyerekek számára, és a szüleik sem engedhetik meg maguknak a dadákat. Óriási a technológia veszélyeivel kapcsolatos tudásbeli szakadék.”
— Dr Freed
Augusztusban Dr. Freed és további 200 pszichológus kérvényezte az Amerikai Pszichológiai Szövetségnél, hogy hivatalosan is ítélje el a „rábeszélő tervezés” módszereit, amit pszichológusok dolgoztak ki gyermekek által használt technikai platformokra.
„Ha ugyanis ezekkel megfertőződnek a gyerekek, akkor már nagyon nehéz a visszaút.”
— Dr Freed.
Forrás: New York Times