Christophorus Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és AMI hivatalos honlapja

Hihetetlen sok dolog történik egy gyermek életének első hét évében. Megszületik, belép a világunkba, és a teste – már az anyaméhben – fejlődésnek indul. Csontjai folyamatosan nőnek, erősödnek. Megtanul forogni, kúszni, mászni, járni, és beszélni. Az első hét éves időszak végét általában a fogváltás jelöli. A hét év alatti gyermek számára még nem létezik a rossz fogalma. A világ jó, biztonságos és szerethető hely. Ennek megfelelő környezetet alakítanak ki a Waldorf-óvodákban, és arra biztatják a szülőket, hogy olyan otthont teremtsenek, amelyben a gyermek családja körében szintén kedves és szerethető világban élhet. Ez az egyik oka annak, hogy ezekben a korai években tündérmeséket olvasnak, mesélnek a gyerekeknek a Waldorf-óvodákban. Hiszen ezekben a mesékben a jó mindig győzedelmeskedik a rossz felett, ami megnyugtató a gyerekek számára. Hétéves korig érdemes kerülni a gonosz szereplőt tartalmazó meséket.

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy ebben az időszakban az a legjobb, ha a gyerekek folyamatosan mozgásban lehetnek. A mozgáson keresztül megismerik saját testüket, ugrálva, futva, hintázva, vagy éppen mászva. Ez az oka annak, hogy a Waldorf-óvodákban nincs a hagyományos értelemben vett elméleti oktatás. A nagymotoros mozgások mellett a finommotoros mozgások is nagyon fontosak, ezért megtanulnak varrni, rajzolni is az óvodában.

Az első 7 éves szakasz végére a fizikai test már kialakul, a fej testhez viszonyított aránya csökken, hosszabbodnak a végtagok, a törzs megnyúlik, és a gyerek egyénisége is kialakul. Készen áll arra, hogy hosszabb ideig egy helyben üljön és koncentráljon. A Waldorf-oktatásban a második 7 éves időszakban (7-14 éves kor) megkezdődik az elméleti oktatás. A gyermek képzelete élénk, ami tovább fejlődik a mesék, mondák, mítoszok segítségével. Az iskolában minden nap hallgatnak mesét, illetve a tantárgyak egy részét is meséken, mondákon, mítoszokon keresztül tanulják.

Az ennyi idős gyermek számára a világ szép, és érzelemvilágát leginkább a művészetek fejlesztik. A Waldorf-iskolákban emiatt kizárólag jó minőségű anyagokkal, festékekkel, méhviasz krétákkal dolgoznak. Megtanulnak kötni valódi gyapjúfonallal. Mindez táplálja a szépség iránti vágyukat. Ugyanakkor hatalmas tudásvágy ébred a gyermekekben. Megtanulnak írni, olvasni, ami újabb világokat nyit meg számukra. 9 éves kor körül „sötét árnyak” jelennek meg a gyerekek szép világában. Ez az ébredés korszaka, a mini kamaszkor. Ekkor akár a legfurcsább dolgok is felmerülhetnek a gyerekekben, sok gyerek magányosnak érezheti magát. 14 évesen a tinédzser kor kezdődik, amelyet legjobban Vekerdy Tamás szavaival lehet jellemezni:

„A kamaszkor a második születés kora. Német Waldorf-tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kéne írni: „átépítés miatt átmenetileg zárva”. A faggatott kamasz hazudik, ez a leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3–8 év, aztán a gyerek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Aki pedig jól ült a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. Szülőként olyannak kell lenni, mint egy jó trénernek, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja végig a nyújtón.

A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos. A szülők számára igazi próbatétel a kamaszkor, hiszen meg kell tanulniuk elengedni a gyermeket, el kell fogadniuk, hogy a mindent kipróbáló időszakában van, s bár igényli a szülők közelségét, ezt nem mutatja ki. Ilyenkor a legtöbb, amit a szülő tehet, hogy elviseli a kamasz jelenlétét, s támogatásáról biztosítja. Ma a kamaszkor nagyon kitolódott. Az érettségiző fiatalok nem akarnak munkába állni, úgy érzik, hogyha munkahelyük lesz, akkor rájuk kerül egy maszk, beskatulyázzák őket, és többet nem tudnak megszabadulni a kötelékből. Éppen ezért vargabetűket írnak le, két-három egyetemet végeznek el, szüleikkel laknak 25-30 évesen is.” – mondja Vekerdy.