Az őszi napéjegyenlőséget követően, amikor a fény és a sötétség viszonyulása kiegyenlítődik, majd elindulunk egy sötétebb időszak felé, Mihály arkangyal képe elevenedik meg. Ő, aki legyőzte a sötét erőket, mindannyiunkat arra hív, hogy erős, bátor és szabad akaratot érleljünk magunkban; hogy szembenézzünk aggodalmainkkal, félelmeinkkel, és számot vessünk cselekedeteinkkel.
Ezen a napon Christophorus-hagyományainkhoz híven a családokkal együtt, énekelve vártuk a mezőn, hogy a látóhatáron felragyogjon a napkorong. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy habár a külső fény el is halványul egy időre, de belső fényünket ott hordozzuk magunkban.
Az ünnepet követően a gyermekek bátorságpróbán küzdöttek meg saját félelmeikkel és akadályaikkal. Hazatérve erővel telve vihetik belső fényüket tovább a világba.
