A világ fundamentuma – Egy nyolcadikos geometria epocha margójára
Iskolánkat immáron kiépült általános iskolának mondhatjuk, az idei tanévben kezdték meg tanulmányaikat a nyolcadikos osztályosok (és jövőre folytatják a gimnáziumunk kilencedik évfolyamán!). Eljött az ideje az eddigi években tanultak összegzésének, jónéhány alkalommal magam is meglepve tapasztaltam, mennyi mindent tanultunk már eddigi közös utunk során és mennyi minden összefügg ezek között, a különböző tárgyakon és ezek között átívelve, aminek szintézisét élhetjük most meg.
De sok újdonságot is hoz(ott) ez az év. Ide tartozik, hogy a geometria tárgykörében elkezdtünk ismerkedni a testekkel, ezen belül különös figyelmet fordítva a szabályos testekre, másnéven platoni testekre. Az ókorban a tudósok különös csodálata övezte e testeket, egészen érdekes tulajdonságaik folytán. Platon a négy őselemhez is hozzárendelte őket (tűz, föld, levegő, víz), az ötödik szabályos testet (a dodekaédert) pedig Arisztotelész kapcsolta össze „az ötödik elemmel”, az éterrel. (Érdekes párhuzam, hogy a középkori alkimisták figyelme is erre a „kvinta esszenciára” irányult, többek között.)
Nos, mi szintén igyekeztünk alaposan megismerkedni ezekkel a testekkel. Ezért a „közkeletű” geometriai ismereteken túl megépítettük őket pálcikák és borsószemek segítségével, a gyerekek több tíz méternyi kötéllel, egymással kooperálva „kihúzták” a térbeli hálóját, így bele is állhattunk egyik-másik testbe, megrajzoltuk őket, megszerkesztettük látszati rajzukat, elkészítettük papírból térbeli hálójukat, sőt, elkészített makettjeiket kis is függesztettük az osztályban. Ezeken túl számoltunk felszínt és térfogatot is, megnéztük, felfedezhetjük-e ezeket a formákat az ember alkotta világban vagy a természet remekművei között (csak egy példa: a só és a pirit kristálya kocka alakú).
A geometria törvényszerűségeit pedig ezt követően (vagyis jelen pillanatban) az emberi test felépítményében vizsgáljuk tovább, a csontváz elképesztően érdekes és beszédes biológiai viszonylataiban. A fő kérdés lassan az: „Hol a kéz, mely mindezeket megformálta?”
Hát ne legyen az ember irigy a saját tanítványaira?
Türkössy Szilárd
