De sok újdonságot is hoz(ott) ez az év. Ide tartozik, hogy a geometria tárgykörében elkezdtünk ismerkedni a testekkel, ezen belül különös figyelmet fordítva a szabályos testekre, másnéven platoni testekre. Az ókorban a tudósok különös csodálata övezte e testeket, egészen érdekes tulajdonságaik folytán. Platon a négy őselemhez is hozzárendelte őket (tűz, föld, levegő, víz), az ötödik szabályos testet (a dodekaédert) pedig Arisztotelész kapcsolta össze „az ötödik elemmel”, az éterrel. (Érdekes párhuzam, hogy a középkori alkimisták figyelme is erre a „kvinta esszenciára” irányult, többek között.)

Nos, mi szintén igyekeztünk alaposan megismerkedni ezekkel a testekkel. Ezért a „közkeletű” geometriai ismereteken túl megépítettük őket pálcikák és borsószemek segítségével, a gyerekek több tíz méternyi kötéllel, egymással kooperálva „kihúzták” a térbeli hálóját, így bele is állhattunk egyik-másik testbe, megrajzoltuk őket, megszerkesztettük látszati rajzukat, elkészítettük papírból térbeli hálójukat, sőt, elkészített makettjeiket kis is függesztettük az osztályban. Ezeken túl számoltunk felszínt és térfogatot is, megnéztük, felfedezhetjük-e ezeket a formákat az ember alkotta világban vagy a természet remekművei között (csak egy példa: a só és a pirit kristálya kocka alakú).

A geometria törvényszerűségeit pedig ezt követően (vagyis jelen pillanatban) az emberi test felépítményében vizsgáljuk tovább, a csontváz elképesztően érdekes és beszédes biológiai viszonylataiban. A fő kérdés lassan az: „Hol a kéz, mely mindezeket megformálta?”

Hát ne legyen az ember irigy a saját tanítványaira?

Türkössy Szilárd