Elsősök mondták…

Minden gyermek számára komoly változás, amikor óvoda helyett iskolába kezd járni. A Waldorf-iskolásoknak ez „kíméletesebb” átmenetet jelent, de mindenképpen más helyen, ismeretlen közösségben, új szokásokkal találkoznak ők is. Kíváncsiak voltunk, hogyan élték meg az idén iskolát kezdő elsősök ezt a nagy változást. Tanulságos válaszokat kaptuk.

Arra a kérdésre, hogy „mit szeretsz a legjobban az iskolában?”, volt aki rávágta: „mindent!” Aztán: „a formarajzot, hogy nem kiabálós a tanítónéni, és a gyerekeket is szeretem, meg azt, hogy illatgyertya van.” Egy másik kislány szerint a füzetmunka a legjobb a suliban (ami a kérdés feltevésekor a formarajzot jelentette), hozzátéve: „és az euritmia, de a legeslegjobb a szünet!” Megint más szerint a hosszú szünet, a szabadvallás, az euritmia és Szilárd bácsi angol órái a legjobbak. Meg Edina néni mozgásos meséje: „- Menjünk medvére vadászni. – Mit látsz? – Egy hidat. – Menjünk át rajta!…” (a kérdezz-felelgetés megy tovább) „és akkor, ha ott a medve akkor rohanni kell!” Volt, aki csak röviden, lényegretörően válaszolt a „mi a legjobb az iskolában” kérdésre: „a formarajz, az euritmia és a sok játék.”

Felnőttes módon persze azt is megkérdeztük, hogy mit nem szeretnek a gyerekek az iskolában. Erre azonban jóval kevesebb válasz érkezett. A válaszolók között akadt, aki azt mondta, hogy nincs olyan, amit nem szeret az iskolában, sőt: „mindent szeretek az iskolában”. Aztán végül részletekbe menő választ is kaptunk: „Hát például az ebédet nem szeretem, mert az nem mindig finom. Az első finom volt. Ha fáradt vagyok, akkor nem jó, mert alig bírom ki a főoktatást.” Persze számunkra is világos, hogy még csak az első hónap telt el…

Szintén kevés választ kaptunk arra a kérdésre, hogy „milyenek az osztálytársak?” A leggyorsabban csak ennyi jött válaszul: „jók”. Aztán kicsit átgondoltabban: „a többiek jók, olyanok, amilyenek.” Végül újra érkezett „alaposabb” válasz is: „Mindenki kedves, kivéve a lövöldözős fiúkat.”

A „legfelnőttesebb” kérdést a végére hagytuk, és erre érkeztek a számunkra legérdekesebb válaszok. Azt kérdeztük a gyerekektől, hogy mit üzennének azoknak, akik még csak most készülnek iskolába? „- Waldorf-iskolába menjenek, hogy ne legyen rossz az iskolájuk. Az én gyerekeim is ebbe az iskolába fognak járni.” „- Mit üzennék? Ezt hogy’ érted? – Például hívnál más gyereket is ide? – Igen, és nekem tetszik, hogy nincs olyan osztálytársam, akivel oviba is együtt jártunk, mert így újakkal ismerkedhettem meg. De az is jó volt, amikor a gödöllői Mihály napon mégis találkoztam a régi ovis társaimmal is.” „- Gyertek az iskolába, mert nagyon jó, mert a harmadikosok nagyon viccesek. Az is vicces, amikor az egyik osztálytársam megharagszik rájuk és akkor morog, azon szoktam nevetni.” „– Menjenek Waldorf-iskolába, mert ott biztosan jól érzik majd magukat.”

Végül néhány olyan mondatot is idézünk az első hónapból, amiket a szüleiknek mondtak a gyerekek és az iskolával kapcsolatosak. Ezek a kedvenceink, mert nem kész kérdésekre válaszolt, hanem spontán reakciók és nagyon őszinték: „– Tetszik az iskola? – Naaagyon, úgy is mondhatnám, hogy szuper!” „– Szombaton meg vasárnap miért nincs iskola? Mikor lesz már olyan, hogy egész nap bent maradhatok?”

Türkössy Szilárd