Mindig arra készültem, hogy gyerekekkel fogok foglalkozni. Az általános iskolai évek után Óvónőképzőben folytattam a tanulmányaimat, lelkesen készültem már az első évtől kezdve a szakmai gyakorlatokra. Sok remek élményt, örömöt éltem át a gyerekek között az óvodákban eltöltött idő alatt. Azonban megszületett bennem a döntés, hogy idősebb, nagyobb gyerekekkel fogok foglalkozni. Érettségi után ezért mentem az ELTE tanárképzőjére, ahol magyar-történelem szakon diplomáztam.

Tanítottam két állami iskolában, és közben éreztem, hogy ez nem az az út, amin nekem járnom kell. Ebben a felismerésben segített, hogy a lányom Waldorf-óvodás volt, majd Waldorf-iskolába járt. Boldogan voltam tagja szülőként az óvodai és az iskolai közösségnek, ismerkedtem a pedagógiával: ébresztgetett, nyitogatott, és kezdtem másképp figyelni a gyerekekre, a világra. Az utam a Waldorf-továbbképzésre és 1999-ben tanárként a Kispesti Waldorf Iskolába vezetett. Kinyílt előttem a világ, újabb és újabb szépségeit, színeit, mélységeit fedeztem fel.

Fontosak a Waldorf-intézmények; fontos számomra a Waldorf-pedagógia.

Pedagógusként és szülőként is az érkező individualitások életbe belépését segítjük. Nemes feladat átadni, megmutatni a gyerekeknek, hogy a világ jó, szép és igaz, és nagyszerű részese lenni annak a folyamatnak, amelyben a gyerekek valódi ismeretet kapnak a világról.

A mi részünkről szükséges, hogy a mindennapokban tudatosan őrizzük, fejlesszük ezt a pedagógiát… És amikor mindez párosul azzal, hogy a sorsuk által idevezetett gyermekek szülei egyre tudatosabban, megértésből támogatják az iskolában folyó munkát, akkor a gyerekek biztonságban, harmonikusan növekedhetnek.

Egy antropozófiai alapokra építkező intézménynek, közösségnek jövőt hordozó módon kell élnie, fejlődnie; mi is erre törekszünk.

Örömmel veszek részt a Christophorus Waldorf Iskola mindennapjaiban, izgalmas együtt lenni kíváncsi, nyitott, olykor csibész gyerekekkel, és szeretek együtt gondolkodni, tevékenykedni kollégáimmal.

Bízom az iskola erősödésében, növekedésében.