Christophorus Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és AMI hivatalos honlapja

A neved ismerősen cseng Waldorf-körökben, hisz már régóta és sokrétűen veszel részt a Waldorf-mozgalomban. Kérlek, foglald össze, hogy eddig mivel foglalkoztál pályafutásod alatt. 

15 éve vagyok Waldorf-tanár, feleségemmel 7 éve élek Pécelen, 2 kislányunk büszke édesapjaként. A 15 év alatt pedig nem csak tanítottam, hanem cikkeket írtam, fordítottam, szaklapokat szerkesztettem és  kutató munkát is végeztem. Főként Waldorf-gimnazistákkal, de általános iskolásokkal is foglalkoztam. Elsősorban angol nyelvet tanítottam, emellett biológiát és földrajzot is. Sokszor megtapasztaltam persze, hogy bár azt hittem, én tanítok, valójában a gyerekek sokkal többet tanítottak nekem.

12 évig dolgoztam a Gödöllői, majd három évig a Fóti Waldorf Iskolában. Többször jártam külföldön, voltam pl. Németországban, ahol a Potsdami Waldorf Iskolában alkalmazott portfolió műfaját igyekeztem alaposabban is megismerni. Ezt kollégáimmal bevezettük újításként a gödöllői és fóti iskolákban. Emellett Dr. Mesterházi Zsuzsa meghívására tanítok az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Waldorf-tanárképzésén. Hatalmas megtiszteltetés ez a számomra és igazán boldog vagyok, hogy amit a magam számára a sors kegyelméből összeszedhettem, azt tovább is adhatom a magyar Waldorf-iskolák felé.

Waldorf-pedagógiával kapcsolatos szaklapok és újságok létrehozásában is közreműködöm: jelen pillanatban a Nevelésművészet című Waldorf-pedagógiai szaklapot szerkesztem, valamint részt vettem a Metamorfózis c. folyóirat és a gödöllői iskola újságjának szerkesztői munkájában. Rengetem cikket fordítottam és írtam a Waldorf-pedagógiáról, interjúkat készítettem és készítek, emellett nagyon sok továbbképzésen vettem részt itthon és külföldön egyaránt. Ebből kifolyólag nagyon jó kapcsolatot építettem ki számos hazai és külföldi intézménnyel, kollégával, még a tengerentúlon is.

Hosszú éveken át formálódtam Kovács Gabriella antropozófiai tanuló- és munkacsoportjaiban, amiért nem lehetek elég hálás. Ma már – ha tanítómat nem is érhetem utol – magam is több antropozófiai tanulócsoportban igyekszem hozzásegíteni az elkötelezetteket, hogy együtt fejlődjenek az általuk választott úton. Tagja vagyok a Magyar Antropozófiai Társaságnak is. Nagyon érdekelt, hogyan alakul a Waldorf-diákok sorsa az érettségi után, a munkába állásuk, az életben való boldogulásuk. Ezért kutatásokat végeztem az érettségi és felvételi eredményeikkel kapcsolatban, valamint mélyinterjúkat készítettem további útjukat érintően egykori Waldorf-iskolásokkal, hogy válaszokat kapjak a kérdéseimre. Igen bíztató eredmények születtek! Ezen a téren az egyik olyan dolog, ami a legmélyebben érintett meg, az, hogy a végzett Waldorf-iskolások milyen bátran és szabadon, micsoda kezdeményezőkészséggel és nyitottsággal állnak elébe annak, amit Lehetőségnek élnek meg, és, amit életnek hívunk. Ezt persze a legjobban ők maguk tudják interpretálni, ezért legutóbb épp a tanárképzésre hívtam meg két egykori diákot. Mélységes öröm volt látni, mennyire lelkesítően és megerősítően tudtak hatni a hallgatókra, és, hogy milyen biztatás, visszaigazolás volt ez mindannyiunk számára, hogy érdemes…

Igen gazdag szakmai tapasztalat van a hátad mögött! Mi motivált arra, hogy mindezek után elindíts egy intézményalapítói kezdeményezést? Hol tart most ez a munka? Úgy tudom, a munka gyümölcse beérett, és idén ősszel elindul egy új Waldorf-óvoda és -iskola…

Az intézményalapítás gondolatát már jó ideje dédelgettem, de 2013 augusztusában merült fel bennem és a feleségemben, hogy ezt a szándékot megosszuk másokkal is. Ez egy álom, és teremtő folyamat, amire talán épp a Waldorf-iskolások inspiráltak, hiszen ők nap mint nap élnek meg értelmes tevékenységeken keresztül teremtő folyamatokat.

Eleinte kiscsoportos formában kezdtünk el ezen dolgozni, tapogatóztunk, kerestük a lehetőségeket. 2015-ben, Mihály nap környékén kezdődött el az intenzívebb munka, ekkorra állt össze egy olyan lelkes családokból álló csapat, akikkel aztán együtt dolgoztunk.  Rendszeresen találkoztunk, ismerkedtünk a Waldorf-pedagógiával, a pedagógia szellemi hátterét nyújtó antropozófiával, közösséget építettünk, és az intézményalapítással együtt járó feladatokat végeztük, például az épület keresését, a vonatkozó jogszabályok megismerését, tárgyalást polgármesterekkel, épület-gazdákkal stb.

Nagyon intenzív és dinamikus munka áll mögöttünk, amit eredményesnek látok. Legutóbb a fenntartó Alkotó Élet Egyesület egyik tagjának szavai adták ennek visszaigazolását, amikor együtt autóztunk valahová és talán nem pontosan idézem, de azt mondta: „Én azt élem meg ebben, hogy végre van valami az életemben, ami egy értelmes tevékenység, amiért jó dolgozni.”

Van tehát egy erős, elkötelezett közösség, megtaláltuk az iskola épületét, kiváló és nagy tapasztalattal rendelkező pedagógusok vállalták az oktató és nevelő munkát. Mindennek köszönhetően 2016. szeptember 1-jén megnyitotta kapuit a Christophorus Waldorf Általános Iskola. Számomra pedig a szándékainkkal és az intézmény alap impulzusával kapcsolatosan nagyon kifejező a név: Christophorus, azaz: „Krisztus hordozó”. Eszembe jut róla az a néhány szó: „Amit a legkisebbekkel tettetek, velem tettétek!”

Te vagy az iskola első osztályának osztálytanítója. Az alapító pedagógus feladata és felelőssége azonban a tanításon is túlmutat: ő fekteti le az iskola alapvető pedagógiai, szellemi, közösségi alapjait is. Milyen értékeket tartasz fontosnak, mit szeretnél megvalósítani?

Ez szorosan összefügg a Waldorf-pedagógia értékeivel. Ez egy olyan értékrend, amely talán kevéssé van jelen a mai világban, viszont mindenki vágyik rá. Emberség, moralitás, egymás támogatása, öröm, gyermekszeretet, magasrendű világ-ideák, valódi emberismeret, a pedagógia és a közös út szeretete, felelősségvállalás, áldozatvállalás, testvériség, szabadság…

Célunk, hogy egy olyan közösség jöjjön létre, amelynek tagjai olyannyira a sajátjuknak érzik ezeket az értékeket, hogy készek tenni, dolgozni érte, akár anyagi ellentételezés nélkül, sőt, sok példát látunk arra, hogy akár anyagi ráfordítás árán is. Ha arra van szükség, jogszabályokban merülünk el vagy éjszaka még e-maileket váltunk, szervezünk, tárgyalunk, azaz dolgozunk az értékek megvalósításán, és nem arra várunk, hogy valaki ezt megtegye helyettünk.

Nagyon felemelő érzés az, amikor azt látjuk, hogy nehézségek, erőfeszítések, terhek elhordozása árán, de a közös munka gyümölcse beérik, és a célunk megvalósul. Az együttműködés során pedig mélyebben megismerjük egymást, belelátunk társaink életébe, odafigyelünk, szükség esetén pedig támaszt, segítséget nyújtunk egymásnak. Így akár életre szóló kapcsolatok is szövődnek szülő-szülő, szülő-tanár vagy tanár-gyerek között.

A közösséghez tartozás felemelő érzés, én ezt már megtapasztaltam. Azt érzem, hogy együtt vagyunk és ugyanazt tartjuk fontosnak. Akik ebből megéreztek már valamit, mind azt mondták, hogy egy mély belső vágyuk teljesült ezzel. De ez csak kitartás, erőfeszítés, közös munka árán képes kialakulni. A mai világban ez nem túl népszerű, mert nem gyors, nem könnyű és nem látványos.

Ezen a helyen pedig szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet azoknak a társaimnak, akik velem együtt vállalták mindezt, akikkel megtiszteltetés együtt dolgozni, akikkel együtt küzdöttük ki, amink van, s amit most a világnak oda tudunk adni. Úgy hiszem, valami Jó megszületett bennünk és közöttünk, s maga a munka kovácsolt össze bennünket. Nagy és mélységes örömmel tölt el, hogy gyermekeik számára ilyen példát tudtak, tudnak adni, hiszen ez a példa hagy lenyomatot bennük is.

Sokak számára vonzó a Waldorf-pedagógia, gondolkodnak azon, hogy Waldorf-óvodába, -iskolába írassák a gyerekeiket, de még hezitálnak, dilemmáik, kérdéseik vannak. Nekik mit javasolsz, mi segítene eldönteni, hogy ez az ő útjuk vagy sem?

Először is egy lehetséges veszélyre szeretném felhívni a figyelmet. A legkönnyebben elérhető információforrás az internet és a pletyka. Ám ezek rengeteg téves, hamis információt közvetítenek, és megalapozatlan előítéleteket fogalmazhatnak meg, melyek hitelességét nem vagy nehezen lehet ellenőrizni.

A javaslatom a családoknak a következő: beszélgessenek Waldorf-szülőkkel, különböző korosztályú Waldorf-gyerekekkel, és kérdezzék meg őket milyen Waldorf-szülőnek és -diáknak lenni, mik a tapasztalataik. Továbbá keressenek fel iskolákat, óvodákat, forduljanak kérdéseikkel Waldorf-pedagógusokhoz, és a benyomásaik alapján próbáljanak egy valós képet kialakítani erről a pedagógiai irányzatról. Ha hiteles, reális tudást szereznek, könnyebb lesz eldönteni, hogy ez illeszkedik-e az ő értékeikhez, igényeikhez vagy sem. Természetesen ezek után is felmerülhetnek további kérdések, dilemmák. A Waldorf-pedagógia természetéhez hozzátartozik az is, hogy nem lehet egy előadásban összefoglalni mindent, több időt érdemes rászánni a megismerésére és benyomások, ismeretek összegyűjtésére. Itt a Christophorusban, mi is nyitottak vagyunk az érdeklődők számára, felkereshet minket bárki egyénileg is, de terveink között szerepel bemutatók, ismeretterjesztő előadások, beszélgetőkörök szervezése is. Szívesen nyújtunk ajánlásokat arra nézve, hogy milyen olvasmányokat vegyenek kézbe vagy elektronikus anyagokat olvassanak el.

Szeretném közvetíteni azoknak, akik kapcsolódnak ehhez a kezdeményezéshez, hogy ez olyasvalami, ami szép, jó és igaz. Azért dolgozunk, hogy ezt megtartsuk és tovább erősítsük. Ehhez találkoznunk kell, közös élmények kellenek. Szeretettel várunk tehát mindenkit, aki nyitott a Waldorf-pedagógia iránt, vagy aki a környékbeli Waldorf-iskolákba való többszörös túljelentkezés miatt nem kapott helyet gyermeke számára. Ez egy kaland, ami mindenki számára más színű, árnyalatú. Én még nem láttam olyan családot, akik megbánták, hogy végigmentek ezen az úton.

A Christophorus Általános Iskolában még vannak szabad helyek. További információ és jelentkezés az alábbi oldalon:

www.waldorfblog.hu/jelentkezés

Christophorus Waldorf Általános Iskola

Budapest, XVII. kerület, Edző utca 24.