Christophorus Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és AMI hivatalos honlapja

– Kőbányán születtem, majd öt éves koromban Budára költöztünk. Nagyon jól tanultam az általános iskolában, ahonnan óvónői szakközépiskolába kerültem és utána két év felsőfokú tanítóképző következett, annak is az óvónői szaka. Ezután Budafokon, a Leányka utcai óvodában helyezkedtem el, hét évig dolgoztam ott. Igen fiatalon, 23 évesen találkoztam először a Waldorf-pedagógiával, a rendszerváltás évében, 1989 őszén. Vekerdy Tamás tartott előadásokat a solymári művelődési házban, onnan már csak egy „ugrás” volt az 1990 szeptemberében indult posztgraduális Waldorf óvónőképzés. Ezért felnőtt fejjel elkezdtem németül tanulni. Nyelvvizsgáig nem mentem, de „eladni talán nem tudnak” ezen a nyelvterületen. Amikor befejeztem a képzést több akkor induló Waldorf-óvodából megkerestek, hogy legyek a munkatársuk. Gödöllő mellett döntöttem, mivel fantasztikusan hasonlított ahhoz a kréfeldi óvodához, ahol Németországban hospitáltam. Egy nagyon jó közösségbe kerültem, pedagógusok és szülők remek csapatába. Életem legszebb négy évét töltöttem a gödöllői Waldorf-óvodában.

– Miért választottad a tanári pályát, illetve tanárként miért választottad a Waldorfot?

– Tanár, vagyis először óvónő azért lettem, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Édesanyám is jó példával szolgált, hiszen szinte egész életében kis gyerekekkel foglalkozott. Az óvodai korosztálytól azért távolodtam el egy kissé, mert úgy gondoltam hogy a nagyobb gyerekekkel valamilyen szempontból magasabb szinten lehet együtt dolgozni. De a mai napig állítom, hogy a legkisebb gyerekek a legbölcsebbek. A Waldorf-utat azért választottam, mert amikor óvónőként először jártam Solymáron, az első magyarországi Waldorf-óvoda épületében, az a gondolat fogalmazódott meg bennem elsőként, hogy bárcsak én is ide járhattam volna gyermekkoromban. Az a természetesség, az az idilli, békés, nyugalmas hangulat jellemezte, ami szerintem minden gyereknek csak hasznára válhat. És amikor megismertem a pedagógiát, az emberről alkotott eszményképét, azt, hogy milyen egyetemes tudásra és milyen széles alapokra épül, úgy gondoltam, hogy itt a helyem, és ez most már több mint 22 éve tart.

– Hogyan fordultál az euritmia felé?

– Mindig is érdekelt a mozdulatok művészete, aminek műveléséből sokáig szinte teljesen kimaradtam. Az óvónőképzésen ismerkedtem meg az euritmiával, és örömmel csatlakoztam az 1997-ben indult nappali euritmia-képzéshez, amelynek befejezését követően visszatértem „Waldorf-bölcsőmhöz”, Gödöllőre. Párhuzamosan nyolc évig tanítottam a Váci Waldorf Iskolában is heti egy napot és több Waldorf-óvodában, Szentendrén, Szadán és persze Gödöllőn. 2010-ben egy gimnáziumi osztály kísérését is elvállaltam. Másfél évig tartott, és közben kiderült, hogy a kisebbekkel könnyebben megtalálom a hangot.

– Minek köszönhetjük, hogy a Christophorus Waldorf Iskolában tanítasz?

– Már a gödöllői évek alatt együtt dolgoztam Türkössy Szilárddal, aki később a Christophorus Waldorf Iskola alapító tanáraként folytatta munkáját. Így aztán örömmel tettem eleget kedves felkérésének, hogy euritmiázzam itt. Harmadik éve tanítok tehát a Christophorus Waldorf Iskolában. Az itt lévő gyerekek ugyanolyanok, mint más gyerekek. A kis létszámok biztosítják a családias hangulatot.

– Mióta tanítasz gyerekeket?

– Lassan 18 éve vagyok tanár és mellette végig megtartottam az óvodás korosztályt is. Az általános iskolás korú gyerekek nevelésével kapcsolatos kihívások teszik számomra érdekessé ezt a feladatot. Amióta Waldorf-óvodában kezdtem el dolgozni, azóta úgy érzem, hogy nem tudnék már más pedagógiával azonosulni.

– Szerinted mi az előnye és a hátránya egy gyerek, család számára, ha Waldorfba járnak?

– Természetesen a Waldorf-pedagógiának én inkább az előnyeit ismerem, hátránya szerintem nincs. Az a legnagyobb előnye, hogy az embernek fontos megfogalmaznia a céljait, mi a fontos számára az életben. Folyamatos nevelést, önnevelést igénylő út. Ha valaki ezen az úton szeretne járni, akkor ez számára óriási előny, de ha nem, akkor neki hátrányára válhat a dolog.

– Mi az amit tanácsolni tudnál az iskolát kereső szülők számára?

Egy iskolát kereső felnőtt számára azt tanácsolnám, hogy próbáljon őszintén visszanézni saját gyermekkorára, arra, hogy milyen volt, amikor ő iskolába járt. Aztán nézzen körül, hogy milyenek a környezetében lévő iskolás gyerekek. Milyenek a családok, hogyan élik meg a gyerekek az iskolás létet. És ha tud, akkor látogasson el minél több iskolába, menjen el nyílt napokra, nézzen körül.

– Köszönjük a jó tanácsot és az interjút.