Mihály nap

Mihály nap

Lázasan készültünk az év első és egyben iskolánk első Mihály napjára.
Míg osztálytanítónk, Szilárd napok óta szorgosan készítette a játékokhoz kapcsolódó kellékeket, a gyerekek hordták be fehér kavicsaikat, hogy a jótettek felülkerekedjenek a sötétségen. Addig mi, anyukák, apukák igyekeztünk minden mást beszerezni, ami eme szép ünnephez szükségeltetik: gyümölcsök, zöldségek, termések, virághagymák és még sorolhatnám. Lelkes apukák szerda este a sötétben máglyát raktak és ágyásokat ástak, hogy legyen hova ültetni a kis virághagymákat. Reggelre az új táblarajz is elkészült.
Mindannyiunknak új volt még mindez, leszámítva természetesen Szilárdot. Egy izgalmas tanulási folyamat vette tehát nálunk kezdetét az évkör első ünnepével.

A nagy napon gyülekeztünk az iskolában. A gyerekek mit sem sejtettek arról, hogy mi vár rájuk. Mindenki sürgött-forgott. Ez a nap kivételesen az udvaron, a máglya körül vette kezdetét. Szilárd csiholta a tüzet, amíg a gyerekek szorgosan gyűjtötték a száraz gallyakat. Nem is kellett sokat várnunk és hatalmas lánggal, gyönyörűen lobogott a Mihály napi tűz. Elhangzott a reggeli fohász, majd egy dal, amivel csak akkor ismerkedtünk.

Míg a tűz szépen kialudt, a gyerekek elvonultak és a teremben meghallgatták az alkalomhoz illő mesét.
Mi, szülők pedig szorgosan készülődtünk. Asztalok, székek jöttek-mentek, majd lassan bekapcsolódtak a gyerekek is, és serényen hordták ki a gyümölcsöket, zöldségeket. Megterítettünk. Gondosan elhelyeztük az asztalon a terméseket, a virágokat és mindent, ami szem-szájnak ingere. Mikor minden elkészült, együtt ültük körbe az első termésasztalunkat. Ismét elhangzott egy fohász, és kezdetét vette a tízórai. Mindenki csipegetett, egy kis szőlőt, egy kis almát, de volt ott szilva és körte is.

Amikor minden pocak megtelt, következhettek a bátorságpróbák. A fiúk ügyesen vették az első akadályt – egy deszkán egyensúlyozva jutottak át az egyik oldalról a másikra, miközben alattuk „hatalmas szakadék” tátongott.
Igazi csapatmunkának bizonyult a következő játék. Kellékei sítalpak, de nem ám egy-, hanem négyszemélyesek. A két négyfős csapat mellett érzelmek teljes skálája vonult fel e feladatnál. Érdekes volt látni, hogy melyik gyermek hogyan reagált bizonyos szituációkban. Az egyik csapat gyorsan összehangolódott és sok vidámság közepette teljesítette a távot. Míg a másik csapat nehezebben érzett rá a feladatra.

A harmadik izgalmas játék a gesztenye meteorok célbadobása volt. Csak úgy repkedtek a gesztenyék, csóvát húzva maguk után. Nehezítette a feladatot, hogy egy farönkön állva kellett elhajítani őket.

Aztán következett a sorsfonal. Bokánál összekötözve, egymást támogatva, elbukva, de újra és újra felállva jutottak el a srácok egyik helyről a másikig, sok-sok mosolygás közepette. Estek keltek, pont ahogy az életben…

A nap zárásaként elhelyeztük az ágyásokban a virághagymákat. Tavaszra szép színeket varázsoltak udvarunkba.