Száka Kornélia - osztálytanító

Száka Kornélia vagyok, két fiúgyermek édesanyja. Családommal Csömörön élünk. A pályaválasztás előtti gimnazista éveimben sok minden érdekelt, sok hivatás megfordult a fejemben: főként orvos vagy fizikus szerettem volna lenni. Ám egy csodás pálfordulat mégis másfelé sodort.

Nagyon szerettem a gimnáziumot, ahol tanultam, s a tanáraimat. S az érettségi évében megérett bennem a gondolat, hogy nincs szebb dolog a világon, mint gyerekeknek átadni azt a tudást, amivel bírunk, megismertetni velük a világot, s helyes érzületű, bölcs gondolkodású, tevékeny emberekké segíteni őket a felnőtté válás útján. Így mindenki meglepetésére magyar nyelv és irodalom illetve filozófia szakra adtam be a jelentkezésemet.

Az egyetem elvégzése után majd 10 éven keresztül egy középiskolában tanítottam, ahol már érlelődött bennem a gondolat, hogy új úton induljak tovább, s egy Waldorf-iskolában kezdjek el tanítani. Ám ekkor már ikerfiaim útban voltak hozzánk, így az elkövetkező 8 évet otthon töltöttem, s minden energiámat a családomra fordítottam. Fiaim az első osztályt már Waldorf-iskolában kezdték, s a tanári pályára való visszatérés után én is Waldorf-iskolában kezdtem el tanítani.

A Sashalmi Waldorf Iskolában átvettem az akkor ötödikes osztályt, akiket tavaly ballagtattam el. Életem legnehezebb évei voltak: sok-sok küzdelmen mentünk keresztül e három év alatt, s közben a Waldorf-osztálytanítói képzést is elvégeztem. Ugyanakkor rengeteget tanultam a gyerekektől, kollégáktól, mind az iskolában, mind a képzésen.

E tanév szeptemberétől vagyok jelen a Christophorus Waldorf Iskola közösségében, tanári karában. Bár napközis tanárként kezdtem, végül egy csodálatos gyerekcsapat várt rám az ötödikesek személyében. A világ sokat változott körülöttem, a mai gyerekek is egészen mások, mint mi voltunk.

Úgy érzem, e változást kötelességünk megérteni, segíteni őket útjukon, s közben magunk is sokat tanulhatunk, fejlődhetünk általuk. Ez a legizgalmasabb dolog, ami történhet velünk, így minden nap egy csodás ajándék köztük lenni. Nemcsak azért vagyok hálás, hogy gyerekek között lehetek, de nagy örömmel tölt el, hogy egy olyan iskolában taníthatok, ahol olyan erős szellemi élet van, mint a Christophorusban. Az élet nagy kérdései mindig is mélyen foglalkoztattak, így nagyon jó érzés egy olyan közösség tagjának lenni, ahol mindez a mindennapjaink része.