Pedagógusaink

 

Osztálytanító és alapító: Türkössy Szilárd

 

Még nem láttam olyan Waldorf-családot, akik megbánták, hogy végigmentek ezen az úton.

15 éve vagyok Waldorf-tanár, feleségemmel 7 éve élek Pécelen, 2 kislányunk büszke édesapjaként. A 15 év alatt pedig nem csak tanítottam, hanem cikkeket írtam, fordítottam, szaklapokat szerkesztettem és kutató munkát is végeztem. Főként Waldorf-gimnazistákkal, de általános iskolásokkal is foglalkoztam. Elsősorban angol nyelvet tanítottam, emellett biológiát és földrajzot is. Sokszor megtapasztaltam persze, hogy bár azt hittem, én tanítok, valójában a gyerekek sokkal többet tanítottak nekem.

12 évig dolgoztam a Gödöllői, majd három évig a Fóti Waldorf Iskolában. Többször jártam külföldön, voltam például Németországban, ahol a Potsdami Waldorf Iskolában alkalmazott portfolió műfaját igyekeztem alaposabban is megismerni. Ezt kollégáimmal bevezettük újításként a gödöllői és fóti iskolákban. Emellett Dr. Mesterházi Zsuzsa meghívására tanítok az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Waldorf-tanárképzésén. Hatalmas megtiszteltetés ez számomra, és igazán boldog vagyok, hogy amit magam számára a sors kegyelméből összeszedhettem, azt tovább is adhatom a magyar Waldorf-iskolák felé.

Waldorf-pedagógiával kapcsolatos szaklapok és újságok létrehozásában is közreműködöm: jelen pillanatban a Nevelésművészet című Waldorf-pedagógiai szaklapot szerkesztem, valamint részt vettem a Metamorfózis című folyóirat és a gödöllői iskola újságjának szerkesztői munkájában. Rengetem cikket fordítottam és írtam a Waldorf-pedagógiáról, interjúkat készítettem és készítek, emellett nagyon sok továbbképzésen vettem részt itthon és külföldön egyaránt. Ebből kifolyólag nagyon jó kapcsolatot építettem ki számos hazai és külföldi intézménnyel, kollégával, még a tengerentúlon is.

Hosszú éveken át formálódtam Kovács Gabriella antropozófiai tanuló- és munkacsoportjaiban, amiért nem lehetek elég hálás. Ma már – ha tanítómat nem is érhetem utol – magam is több antropozófiai tanulócsoportban igyekszem hozzásegíteni az elkötelezetteket, hogy együtt fejlődjenek az általuk választott úton. Tagja vagyok a Magyar Antropozófiai Társaságnak is. Nagyon érdekelt, hogyan alakul a Waldorf-diákok sorsa az érettségi után, a munkába állásuk, az életben való boldogulásuk. Ezért kutatásokat végeztem az érettségi és felvételi eredményeikkel kapcsolatban, valamint mélyinterjúkat készítettem további útjukat érintően egykori Waldorf-iskolásokkal, hogy válaszokat kapjak a kérdéseimre. Igen biztató eredmények születtek! Ezen a téren az egyik olyan dolog, ami a legmélyebben érintett meg, hogy a végzett Waldorf-iskolások milyen bátran és szabadon, micsoda kezdeményezőkészséggel és nyitottsággal állnak elébe annak, amit Lehetőségnek élnek meg, és amit életnek hívunk. Ezt persze a legjobban ők maguk tudják interpretálni, ezért legutóbb épp a tanárképzésre hívtam meg két egykori diákot. Mélységes öröm volt látni, mennyire lelkesítően és megerősítően tudtak hatni a hallgatókra, és hogy milyen biztatás, visszaigazolás volt ez mindannyiunk számára, hogy érdemes…

Osztálytanító: Kertész Edina

Kertész Edina vagyok, Szolnokon születtem, de a Mátrában töltöttem a gyerekkoromat. Gyógypedagógusként végeztem, értelmileg akadályozottak tanára és pszichopedagógus szakon. Elsősorban részképesség-fejlesztés és mozgásfejlesztés területén képeztem magam tovább. Többnyire nevelési tanácsadókban – mai nevén pedagógiai szakszolgálatnál – dolgoztam. Mindig olyan gyerekek kerültek hozzám, akik valamiért kilógtak a sorból. Két gyermekem van, a kisebbik harmadik osztályos a Kispesti Waldorf Iskolában (KIWI), a lányom pedig kilencedikes. Ő is a KIWI-ben végezte az első nyolc osztályt, most grafikusnak tanul.

Pályám kezdete óta szinte végig gyerekekkel foglalkoztam, kisbabától kamaszkorig minden korosztállyal. Waldorf-iskolában Óbudán négy évet töltöttem, miután elvégeztem az Extra Lesson fejlesztőtanári képzést, ami a Waldorf-pedagógia emberképén alapul. Egy Waldorf-iskolában sokkal inkább egyéni utak vannak, a szülőkre jóval több fizikai és anyagi teher hárul, ami által megélheti, hogy véghez visz valami kézzelfoghatót. Otthagyja szeretetét, gondoskodását abban a térben, ahol a gyermeke tölti a napjait. Ez sok esetben napi, heti takarítást is jelent. Nincs minden előre, részletesen megírva, kreativitás és rugalmasság mindenképpen jól jön, no és sok-sok alkalmazkodás egymáshoz, a többi szülőhöz, a gyermekekhez. Nem mindenkinek megy könnyen annak megélése, hogy erőteljesen hatunk egymásra. Ám az önismeret és újfajta világlátás, ami ezáltal megszületik az emberben, végül megéri a fáradozást.
2018 szeptemberében kezdtem a tanítást a Christophorus Waldorf Iskolában, az „új” első osztállyal. A gyerekek természetesen itt is gyerekek, nyitottak, érdeklődőek, kíváncsiak a világ csodáira. Már az első hónapban rengeteg kedves élményt szereztem itt.
Szerintem, ha a szülő hiszi, hogy gyermeke jó helyen van, meg tud bízni az iskolában dolgozó pedagógusokban, akkor minden felmerülő nehézséget meg tudnak majd közösen oldani.

Osztálytanító: Hegedűs Bea

Mindig arra készültem, hogy gyerekekkel fogok foglalkozni. Az általános iskolai évek után Óvónőképzőben folytattam a tanulmányaimat, lelkesen készültem már az első évtől kezdve a szakmai gyakorlatokra. Sok remek élményt, örömöt éltem át a gyerekek között az óvodákban eltöltött idő alatt. Azonban megszületett bennem a döntés, hogy idősebb, nagyobb gyerekekkel fogok foglalkozni. Érettségi után ezért mentem az ELTE tanárképzőjére, ahol magyar-történelem szakon diplomáztam.

Tanítottam két állami iskolában, és közben éreztem, hogy ez nem az az út, amin nekem járnom kell. Ebben a felismerésben segített, hogy a lányom Waldorf-óvodás volt, majd Waldorf-iskolába járt. Boldogan voltam tagja szülőként az óvodai és az iskolai közösségnek, ismerkedtem a pedagógiával: ébresztgetett, nyitogatott, és kezdtem másképp figyelni a gyerekekre, a világra. Az utam a Waldorf-továbbképzésre és 1999-ben tanárként a Kispesti Waldorf Iskolába vezetett.
Kinyílt előttem a világ, újabb és újabb szépségeit, színeit, mélységeit fedeztem fel.

Fontosak a Waldorf-intézmények; fontos számomra a Waldorf-pedagógia.

Pedagógusként és szülőként is az érkező individualitások életbe belépését segítjük. Nemes feladat átadni, megmutatni a gyerekeknek, hogy a világ jó, szép és igaz, és nagyszerű részese lenni annak a folyamatnak, amelyben a gyerekek valódi ismeretet kapnak a világról.

A mi részünkről szükséges, hogy a mindennapokban tudatosan őrizzük, fejlesszük ezt a pedagógiát… És amikor mindez párosul azzal, hogy a sorsuk által idevezetett gyermekek szülei egyre tudatosabban, megértésből támogatják az iskolában folyó munkát, akkor a gyerekek biztonságban, harmonikusan növekedhetnek.

Egy antropozófiai alapokra építkező intézménynek, közösségnek jövőt hordozó módon kell élnie, fejlődnie; mi is erre törekszünk.

Örömmel veszek részt a Christophorus Waldorf Iskola mindennapjaiban, izgalmas együtt lenni kíváncsi, nyitott, olykor csibész gyerekekkel, és szeretek együtt gondolkodni, tevékenykedni kollégáimmal.

Bízom az iskola erősödésében, növekedésében.

Osztálytanító: Papp Réka

Papp Réka vagyok, jelenleg az ELTE tanító szakára jártam, idén nyáron szerztem diplomát. Általános iskolában Waldorf-iskolába jártam, ez az időszak nagyon meghatározó része volt az életemnek. Olyan jó élményeket, tapasztalatokat szereztem, amik a mai napig fontosak számomra.
Már a waldorfos éveim ideje alatt egyértelmű volt számomra, hogy Waldorf-osztálytanítóként képzelem el a jövőmet, az ide vezető út volt a kérdéses: tanárként, vagy tanítóként tanuljak tovább. Egy évet töltöttem az ELTE néprajz szakán, ez idő alatt pedig megérett bennem a döntés: tanítóként szeretném a pályámat elkezdeni. Az egyetemi gyakorlataim csak megerősítettek abban, hogy a Waldorf-iskola az a hely, ami a legjobb mindenkinek – gyereknek, szülőnek, tanítónak egyaránt. Amit korábban csak éreztem, az egyre inkább tudatos döntéssé vált.
Gyerekekkel az egyetem alatt kezdtem el foglalkozni. Különböző nyári táborokban táboroztattam, illetve felvételi felkészítéssel is foglalkoztam, emellett egy gyermekotthonban mentorként dolgozom két éve.

Euritmia tanár: Kolinger Margit

Kőbányán születtem, majd öt éves koromban Budára költöztünk. Nagyon jól tanultam az általános iskolában, ahonnan óvónői szakközépiskolába kerültem és utána két év felsőfokú tanítóképző következett, annak is az óvónői szaka.

Ezután Budafokon, a Leányka utcai óvodában helyezkedtem el, hét évig dolgoztam ott.

Igen fiatalon, 23 évesen találkoztam először a Waldorf-pedagógiával, a rendszerváltás évében, 1989 őszén. Vekerdy Tamás tartott előadásokat a solymári művelődési házban, onnan már csak egy „ugrás” volt az 1990 szeptemberében indult posztgraduális Waldorf óvónőképzés. Ezért felnőtt fejjel elkezdtem németül tanulni. Nyelvvizsgáig nem mentem, de „eladni talán nem tudnak” ezen a nyelvterületen. Amikor befejeztem a képzést több akkor induló Waldorf-óvodából megkerestek, hogy legyek a munkatársuk.

Gödöllő mellett döntöttem, mivel fantasztikusan hasonlított ahhoz a kréfeldi óvodához, ahol Németországban hospitáltam.

Egy nagyon jó közösségbe kerültem, pedagógusok és szülők remek csapatába. Életem legszebb négy évét töltöttem a gödöllői Waldorf-óvodában.

Tanár, vagyis először óvónő azért lettem, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Édesanyám is jó példával szolgált, hiszen szinte egész életében kis gyerekekkel foglalkozott.

Az óvodai korosztálytól azért távolodtam el egy kissé, mert úgy gondoltam hogy a nagyobb gyerekekkel valamilyen szempontból magasabb szinten lehet együtt dolgozni. De a mai napig állítom, hogy a legkisebb gyerekek a legbölcsebbek.

A Waldorf-utat azért választottam, mert amikor óvónőként először jártam Solymáron, az első magyarországi Waldorf-óvoda épületében, az a gondolat fogalmazódott meg bennem elsőként, hogy bárcsak én is ide járhattam volna gyermekkoromban. Az a természetesség, az az idilli, békés, nyugalmas hangulat jellemezte, ami szerintem minden gyereknek csak hasznára válhat. És amikor megismertem a pedagógiát, az emberről alkotott eszményképét, azt, hogy milyen egyetemes tudásra és milyen széles alapokra épül, úgy gondoltam, hogy itt a helyem, és ez most már több mint 22 éve tart.

Mindig is érdekelt a mozdulatok művészete, aminek műveléséből sokáig szinte teljesen kimaradtam. Az óvónőképzésen ismerkedtem meg az euritmiával, és örömmel csatlakoztam az 1997-ben indult nappali euritmia-képzéshez, amelynek befejezését követően visszatértem „Waldorf-bölcsőmhöz”, Gödöllőre. Párhuzamosan nyolc évig tanítottam a Váci Waldorf Iskolában is heti egy napot és több Waldorf-óvodában, Szentendrén, Szadán és persze Gödöllőn. 2010-ben egy gimnáziumi osztály kísérését is elvállaltam. Másfél évig tartott, és közben kiderült, hogy a kisebbekkel könnyebben megtalálom a hangot.

Már a gödöllői évek alatt együtt dolgoztam Türkössy Szilárddal, aki később a Christophorus Waldorf Iskola alapító tanáraként folytatta munkáját. Így aztán örömmel tettem eleget kedves felkérésének, hogy euritmiázzam itt.
Harmadik éve tanítok tehát a Christophorus Waldorf Iskolában. Az itt lévő gyerekek ugyanolyanok, mint más gyerekek. A kis létszámok biztosítják a családias hangulatot.

Lassan 18 éve vagyok tanár és mellette végig megtartottam az óvodás korosztályt is.

Az általános iskolás korú gyerekek nevelésével kapcsolatos kihívások teszik számomra érdekessé ezt a feladatot. Amióta Waldorf-óvodában kezdtem el dolgozni, azóta úgy érzem, hogy nem tudnék már más pedagógiával azonosulni.

 

Napközis és Bothmer tanár: Rencz Máté

Napközis tanár: Szép Ágnes