Események

ÉVNYITÓ 2019

Az idei évnyitón nemcsak új tanévet, hanem új korszakot is nyitottunk a Christophorus Waldorf Iskola életében. Új helyszínen bővült ismét közösségünk pedagógusokkal, diákokkal és az első osztállyal. 
Mindenkit szeretettel köszöntünk!

MIHÁLY NAP 2018

A Christophorus Waldorf Iskolában szeptember 28-án zajlott a Mihály napi ünnepség. Türkössy Szilárd alapító osztálytanító így fogalmazta meg az ünnep lényegét, a ráhangolódás jegyében:
„Michael ünnepe a félelem nélküli erős akarat, a valódi szellemi ideákkal telített bátor tettek, kezdeményezések ünnepe, szemben a konvenciókkal, az örökölt minőségekkel. Egy új, szívmeleg gondolatokkal áthatott kor és társadalmi rend, végső soron egy új emberi lét csírája az, amit ilyenkor ápolunk. A gyerekek, ha ebbe nőnek bele, akkor különösebb magyarázat nélkül veszik fel egy új szociális impulzus, egy új emberi lét kezdeményeit. Ehhez magunkban, belül kell ápolnunk azt, hogy miért is cselekszünk, miért is vállaljuk mindezt. Nem csupán gyermekeink taníttatásáról van itt szó, hanem – nyugodtan kimondhatjuk – egy új világot építünk minden kicsi tettel. Amilyenek ezek a tettek, olyan lesz ez a világ. Próbáljuk ezt olyan mélyen átérezni, miközben készülünk, amilyen mélyen csak tudjuk. És ne sajnáljuk elengedni azt, amit eddig megszoktunk… Weöres Sándor egyik versével zárom soraimat, kérlek hordozzátok a szívetekben:

A nagy fordulat egy ember életében:

„nekem mi jut?”helyett: 
„mi fakad belőlem?” 
S ez elég ahhoz,
hogy a bentről-fakadó
fényes legyen
és folyton tisztuló.”

ÉVNYITÓ 2018

Harmadik első osztállyal bővült iskolánk.

 

ÉVNYITÓ 2016

Szeretettel adjuk közre az első évnyitónkról készült kis összeállítást, amely ide kattintva tekinthető meg.

 

Mihály nap 2016

Lázasan készültünk az év első és egyben iskolánk első Mihály napjára.
Míg osztálytanítónk, Szilárd napok óta szorgosan készítette a játékokhoz kapcsolódó kellékeket, a gyerekek hordták be fehér kavicsaikat, hogy a jótettek felülkerekedjenek a sötétségen. Addig mi, anyukák, apukák igyekeztünk minden mást beszerezni, ami eme szép ünnephez szükségeltetik: gyümölcsök, zöldségek, termések, virághagymák és még sorolhatnám. Lelkes apukák szerda este a sötétben máglyát raktak és ágyásokat ástak, hogy legyen hova ültetni a kis virághagymákat. Reggelre az új táblarajz is elkészült.
Mindannyiunknak új volt még mindez, leszámítva természetesen Szilárdot. Egy izgalmas tanulási folyamat vette tehát nálunk kezdetét az évkör első ünnepével.

A nagy napon gyülekeztünk az iskolában. A gyerekek mit sem sejtettek arról, hogy mi vár rájuk. Mindenki sürgött-forgott. Ez a nap kivételesen az udvaron, a máglya körül vette kezdetét. Szilárd csiholta a tüzet, amíg a gyerekek szorgosan gyűjtötték a száraz gallyakat. Nem is kellett sokat várnunk és hatalmas lánggal, gyönyörűen lobogott a Mihály napi tűz. Elhangzott a reggeli fohász, majd egy dal, amivel csak akkor ismerkedtünk.

Míg a tűz szépen kialudt, a gyerekek elvonultak és a teremben meghallgatták az alkalomhoz illő mesét.
Mi, szülők pedig szorgosan készülődtünk. Asztalok, székek jöttek-mentek, majd lassan bekapcsolódtak a gyerekek is, és serényen hordták ki a gyümölcsöket, zöldségeket. Megterítettünk. Gondosan elhelyeztük az asztalon a terméseket, a virágokat és mindent, ami szem-szájnak ingere. Mikor minden elkészült, együtt ültük körbe az első termésasztalunkat. Ismét elhangzott egy fohász, és kezdetét vette a tízórai. Mindenki csipegetett, egy kis szőlőt, egy kis almát, de volt ott szilva és körte is.

Amikor minden pocak megtelt, következhettek a bátorságpróbák. A fiúk ügyesen vették az első akadályt – egy deszkán egyensúlyozva jutottak át az egyik oldalról a másikra, miközben alattuk „hatalmas szakadék” tátongott.
Igazi csapatmunkának bizonyult a következő játék. Kellékei sítalpak, de nem ám egy-, hanem négyszemélyesek. A két négyfős csapat mellett érzelmek teljes skálája vonult fel e feladatnál. Érdekes volt látni, hogy melyik gyermek hogyan reagált bizonyos szituációkban. Az egyik csapat gyorsan összehangolódott és sok vidámság közepette teljesítette a távot. Míg a másik csapat nehezebben érzett rá a feladatra.

A harmadik izgalmas játék a gesztenye meteorok célbadobása volt. Csak úgy repkedtek a gesztenyék, csóvát húzva maguk után. Nehezítette a feladatot, hogy egy farönkön állva kellett elhajítani őket.

Aztán következett a sorsfonal. Bokánál összekötözve, egymást támogatva, elbukva, de újra és újra felállva jutottak el a srácok egyik helyről a másikig, sok-sok mosolygás közepette. Estek keltek, pont ahogy az életben…

A nap zárásaként elhelyeztük az ágyásokban a virághagymákat. Tavaszra szép színeket varázsoltak udvarunkba.